Zsaruszemmel - Minek a zár?

Az anyósom egy álmos kisvárosban él. Mosolygós ismerősök, régi barátok. Bejáratott út a piacra, a megszokott áruházba.

Rendszeres traccsparti és kaja csere a szomszédasszonnyal. Béke és biztonság.

A karácsonyi szabadságot szokás szerint nála töltjük. Az egész éves rohanás után a bejgli és a fenyő illata keveredik. 

Kicsit előbb érkeztünk a megszokottnál. A lépcsőházi ajtó kódja már fejből megy. Az emeleteken egymás után kapcsolnak fel a mozgásérzékelős lámpák. Végre az ismerős ajtó. Biztonsági, több ponton záró, bombabiztos, mert három éve a Jankához is betörtek. Utána a barátnők a félretett nyugdíjból sorra vették a trezor ajtókat. Több ponton záródó, megerősített, világító kilincsű, és minden, ami ráfért. Örökéletű darab. A panelház már a történelem része lesz, de ez az ipari mestermű még állni fogja a biztonság próbáját.

Csengetés, és benyitás. Caplatás az előszobába a csomagokkal, pakkokkal. Nagy köszönés az előszobafalnál. Sehol senki. Döbbenet, üres a kecó. Nyomozás a szomszédban… „Á, leugrott a kisboltba.”

Fertály félóra múlva parizerek, kiflik, miegymás érkezik és az anyós pajtás. Szokásos üdvözlési rituálé után beszélgetés a konyha asztalnál. Téma a nyitott ajtó.

Á, nem szoktam bezárni, mert ha a Bözsi a szomszédasszony át akar jönni, be tudjon jönni. De hozzád jön, vagy a lakáshoz? Próbálkozom. Mit szól, ha be van zárva az ajtó? Tromfol le. De anyuka, a zárak azért vannak, ha hazaértünk, ha elmentünk, fordítsuk rá. Hát te nem értesz hozzá. Mondja szemrebbenés nélkül. De… próbálok közbe vágni, de a szellem már kint van a palackból és a mutterből ömlik a szó. Ti ott Pesten, na de itt béke… Epés válasszal készülök, de az asszony bokán rúg az asztal alatt. Értem a parancsot, a családi béke érdekében elnémulok, és a traccsparti témája is más irányba kanyarodik.

Készülődéssel telnek a napok. Bejelentkezik a rokonság, sülnek a sütnivalók, rotyog a kaja a fazekaknak, mintha az egész utca itt étkezne. És eljött a szenteste napja. Reggel fafaragókat megszégyenítő ügyességgel életlen nagykés és csorba kisbalta segítségével igyekszem bele farigcsálni az öles fenyőtörzset a csenevész talpba. Némi erőszakoskodás után a talp feladja. Rövid nyekkenéssel ketté törik.

Autó indul, robogunk az asszonnyal talpat venni, meg még ezt, na meg azt vagy két szatyornyit. Két órásra sikerül a vásárlás. A lépcsőházban megdöbbenve pattanunk le a bezárt ajtóról. Anyós börtönőrként nyitogatja a reteszeket és zárakat. Mi lehet a gyors változás oka? Én inkább nem kérdezem, de magától kifakad. Képzeljétek, míg a Pagonyiné az első emelet ötből a konyhában főzött, a férje az erkélyen faragta a fenyőt. Közben valaki belépett az ajtón és elvitte a táskákat az előszobából a pénztárcákkal, meg a két autó kulcsát és a bejárati ajtó pótkulcsát. Szép ünnepük lesz.

Sajnos az ünnep a szomszédban rosszul indult. Viszont anyósom csak akkor változtatott a napi rutinján, amikor a baj a közelében történt. De legalább változtatott.

Biztonságos ünnepeket kíván egy rendőr Pestről!