Nigériai levelek: Figyeljünk!
A nigériai levelek, más néven „419-es átverés”
az egyik leggyakoribb átveréses bűncselekmény. Számtalan variánsa létezik,
nevét a nigériai Bűntető Törvénykönyv vonatkozó paragrafusáról kapta. Kezdetben
postai úton, majd később az internet segítségével terjedt e-mailen keresztül.
Az internet elterjedése drámai módon megnövelte ezeknek a leveleknek a számát.
Habár a nigériai levelek Nigériáról kapták a nevüket, ma már nem onnan, hanem
az Egyesült Államokból, illetve az Egyesült Királyságból érkeznek leginkább.
Elkövetés
A csalás elkövetési módja általában egy e-mail,
amelyet látszólag egy kiválasztott címzettnek küldenek (valójában rengetegen
megkapják ugyanazt), amelybe a segítségért cserébe busás összeget ígérnek az
áldozatnak. A történet több változatban is létezik, de a leggyakrabban egy
kormányzati vagy banki tisztviselő van megadva feladóként, aki nagy mennyiségű
pénzről vagy aranyról tud, melyhez azonban nem tud hozzáférni, a legtöbb
esetben azért, mert nincs hozzá joga. Ezek a személyek vagy kitaláltak, vagy
valódi nevek mögé bújt imposztorok játsszák el őket. A hiszékeny címzettet
pedig 10-40 % közötti részesedés ígéretével akarják rávenni az együttműködésre.
Érzelmi ráhatás
Bár a levelek túlnyomó részére nem érkezik
válasz, mégis vannak olyan emberek, akik elhiszik a mesét, és az ő
megkárosításukból busás hasznot szednek be a csalók. Néha pszichológiai
módszerekkel (érzelmi ráhatással) is próbálkoznak, amikor sajnálkozva fejezik
ki, hogy el kell adniuk a vagyontárgyaikat, hogy pénzhez jussanak, esetleg az
afrikai és a nyugati életkörülményeket hasonlítják össze levelükben taglalva a
különbségeket.
Felszívódott csalók
Természetesen az ígért pénz sohasem jut el a
károsultakhoz, mivel az voltaképpen nem is létezik. Addigra azonban a becsapott
illető már akár több ezer dollárt (több százezer forintot) is elküldött a
csalóknak, sőt talán több ezres-tízezres kölcsönöket is felvett ugyanerre a
célra. A sértett általában későn veszi észre, hogy csalás áldozata lett, az
általa elküldött összegeket sok esetben már nem tudja visszaszerezni, mert a
csalók lekövethetetlenné váltak.
 |
Hasonló üzenetek
|
Nem
csupán Nigériában kaptak kedvet a csalók a levelezéshez, akad rá európai és
közel-keleti példa is. A „spanyol fogoly” a XIX. század végén
terjedt el. Ebben a verzióban egy magánszemély próbál segítséget kérni vagyonos
emberektől, hogy szintén tehetős ismerősét kiszabadíthassa a rabságból. Persze
ehhez először „be kell fektetniük” a sértetteknek – az őröket le kell fizetni
-, de ha sikerül a személyt kiszabadítani, akkor busásan megfizeti
szabadságának az árát…
A „jeruzsálemi levelet” tulajdonképpen
egy francia bűnöző, a későbbiekben nyomozóként híressé vált Eugéne Francois
Vidocq jegyezte le. Ebben a variánsban egy ismeretlen személy szinte elnézést
kér azért, amiért levelével háborgatja a címzettet, mondván egy vadidegennek a
megkeresett fél úgy sem segítene – habár a mézesmadzagot, a busás vagyonról itt
is elhúzza a másik orra előtt…
|
Mit tehetünk?
· - Ne utaljunk át pénzt gondolkodás nélkül!
· - Ellenőrizzük az üzenet tartalmát, az e-mailt
szinte minden esetben fordítják!
· - Abban az esetben, ha visszaélést vagy annak
kísérletét észleljük, tegyünk bejelentést bármely rendőrkapitányságon!
Önmagukat
hibáztatják
Az
áldozatok többsége nem értesíti a hatóságokat az őt ért sérelemről, mivel azt
nagyon szégyelli vagy önmagát hibáztatja érte. Pedig a feljelentéssel, ha nem
is térülne meg a neki okozott kár, talán meg tudná akadályozni, hogy mások is
csalók áldozatává váljanak.
„Férjet keresek”
A csalásoknak van egy másik válfaja is,
amelyben „magányos hölgyek” keresnek
maguknak párt, vagy kimondottan férjet.
Ebben az
esetben is e-maileken keresztül veszik fel az áldozatokkal a kapcsolatot, és
gyakran küldenek olyan figyelemfelkeltő üzenetet, amelyben számos személyes
információt írnak le „önmagukról”. A történetek pikantériája, hogy sok esetben
olyan személyek nevét és adatait tüntetik fel, akik léteznek, illetve valósak.
Az üzenetekhez általában fotókat is csatolnak „önmagukról”, hogy a címzett
lássa kivel is beszélget voltaképpen.
Ezek
után a történet folytatása már ismerős lehet, ha a címzett visszaír, elkezdődik
a „beszélgetés”, vagyis a behálózás folyamata. A hölggyel való találkozás sok
esetben nem várt akadályokba ütközik, hiszen jönne Ő, ha tudna – ám lévén
nincsenek meg a szükséges úti okmányok, vagy fel kell számolni az addigi
háztartást, vagy csupán alapjáraton nincsen pénze az utazásra (tehát indok az
akad elég)-, a címzettnek muszáj egy bizonyos összeget, összegeket utalnia
ahhoz, hogy leendő kedvesét láthassa. A képen látható nő viszont soha nem
érkezik meg az adott országba, hiába várja a sértett. Az ilyen csalók
felkutatása szinte reménytelen, mivel a sikeres csalás esetén befolyt összeg
után minden nyomot eltüntetnek maguk után az elkövetők.
Ki az, aki bedől az internetes társkeresés eme formájának? Főként
azok, akik tényleg párra vágynak, szabadulnának a magányos létformától. Az
elkövetők a romantikus csalások célszemélyeit legtöbbször internetes
társkeresőkön lelik meg, hiszen az ott megadott társkeresési paraméterek
alapján, konkrét képet kaphatnak arról, hogy a személy milyen nőt keres.
Innentől kezdve pedig nagyon is egyszerű a dolog: hiszen ezekre az adatokra
építve húzzák fel a nem létező leendő kedves személyiségét, kinézetét. Az ilyen
jellegű csalások akár heteket, hónapokat is igénybe vehetnek, mivel a
célszemélynek el kell hinnie, hogy a számítógép másik oldalán ülő hölgy valóban
vonzódik hozzá. Az elkövető pedig minden esetben biztosítja őt érzelmei felől,
csak hogy pénzhez jusson.
Az egyik leghíresebb „romantikus csalás” elkövetője Lisa Ajana, aki több tucatszor csalt ki nagy összegeket külföldi férfiaktól. A nő
az esetek többségében hamis adatokat és neveket adott
