Nigériai levelek: Figyeljünk!

A nigériai levelek, más néven „419-es átverés” az egyik leggyakoribb átveréses bűncselekmény. Számtalan variánsa létezik, nevét a nigériai Bűntető Törvénykönyv vonatkozó paragrafusáról kapta. Kezdetben postai úton, majd később az internet segítségével terjedt e-mailen keresztül. Az internet elterjedése drámai módon megnövelte ezeknek a leveleknek a számát. Habár a nigériai levelek Nigériáról kapták a nevüket, ma már nem onnan, hanem az Egyesült Államokból, illetve az Egyesült Királyságból érkeznek leginkább.

Elkövetés

A csalás elkövetési módja általában egy e-mail, amelyet látszólag egy kiválasztott címzettnek küldenek (valójában rengetegen megkapják ugyanazt), amelybe a segítségért cserébe busás összeget ígérnek az áldozatnak. A történet több változatban is létezik, de a leggyakrabban egy kormányzati vagy banki tisztviselő van megadva feladóként, aki nagy mennyiségű pénzről vagy aranyról tud, melyhez azonban nem tud hozzáférni, a legtöbb esetben azért, mert nincs hozzá joga. Ezek a személyek vagy kitaláltak, vagy valódi nevek mögé bújt imposztorok játsszák el őket. A hiszékeny címzettet pedig 10-40 % közötti részesedés ígéretével akarják rávenni az együttműködésre.

Érzelmi ráhatás

Bár a levelek túlnyomó részére nem érkezik válasz, mégis vannak olyan emberek, akik elhiszik a mesét, és az ő megkárosításukból busás hasznot szednek be a csalók. Néha pszichológiai módszerekkel (érzelmi ráhatással) is próbálkoznak, amikor sajnálkozva fejezik ki, hogy el kell adniuk a vagyontárgyaikat, hogy pénzhez jussanak, esetleg az afrikai és a nyugati életkörülményeket hasonlítják össze levelükben taglalva a különbségeket.

Felszívódott csalók

Természetesen az ígért pénz sohasem jut el a károsultakhoz, mivel az voltaképpen nem is létezik. Addigra azonban a becsapott illető már akár több ezer dollárt (több százezer forintot) is elküldött a csalóknak, sőt talán több ezres-tízezres kölcsönöket is felvett ugyanerre a célra. A sértett általában későn veszi észre, hogy csalás áldozata lett, az általa elküldött összegeket sok esetben már nem tudja visszaszerezni, mert a csalók lekövethetetlenné váltak.

 

                                                                    Hasonló üzenetek

Nem csupán Nigériában kaptak kedvet a csalók a levelezéshez, akad rá európai és közel-keleti példa is. A „spanyol fogoly” a XIX. század végén terjedt el. Ebben a verzióban egy magánszemély próbál segítséget kérni vagyonos emberektől, hogy szintén tehetős ismerősét kiszabadíthassa a rabságból. Persze ehhez először „be kell fektetniük” a sértetteknek – az őröket le kell fizetni -, de ha sikerül a személyt kiszabadítani, akkor busásan megfizeti szabadságának az árát…

A „jeruzsálemi levelet” tulajdonképpen egy francia bűnöző, a későbbiekben nyomozóként híressé vált Eugéne Francois Vidocq jegyezte le. Ebben a variánsban egy ismeretlen személy szinte elnézést kér azért, amiért levelével háborgatja a címzettet, mondván egy vadidegennek a megkeresett fél úgy sem segítene – habár a mézesmadzagot, a busás vagyonról itt is elhúzza a másik orra előtt…

Mit tehetünk?

·         -  Ne utaljunk át pénzt gondolkodás nélkül!

·         -  Ellenőrizzük az üzenet tartalmát, az e-mailt szinte minden esetben fordítják!

·   - Abban az esetben, ha visszaélést vagy annak kísérletét észleljük, tegyünk bejelentést bármely rendőrkapitányságon!

Önmagukat hibáztatják

Az áldozatok többsége nem értesíti a hatóságokat az őt ért sérelemről, mivel azt nagyon szégyelli vagy önmagát hibáztatja érte. Pedig a feljelentéssel, ha nem is térülne meg a neki okozott kár, talán meg tudná akadályozni, hogy mások is csalók áldozatává váljanak.

„Férjet keresek” 

A csalásoknak van egy másik válfaja is, amelyben „magányos hölgyek” keresnek maguknak párt, vagy kimondottan férjet.

Ebben az esetben is e-maileken keresztül veszik fel az áldozatokkal a kapcsolatot, és gyakran küldenek olyan figyelemfelkeltő üzenetet, amelyben számos személyes információt írnak le „önmagukról”. A történetek pikantériája, hogy sok esetben olyan személyek nevét és adatait tüntetik fel, akik léteznek, illetve valósak. Az üzenetekhez általában fotókat is csatolnak „önmagukról”, hogy a címzett lássa kivel is beszélget voltaképpen.

Ezek után a történet folytatása már ismerős lehet, ha a címzett visszaír, elkezdődik a „beszélgetés”, vagyis a behálózás folyamata. A hölggyel való találkozás sok esetben nem várt akadályokba ütközik, hiszen jönne Ő, ha tudna – ám lévén nincsenek meg a szükséges úti okmányok, vagy fel kell számolni az addigi háztartást, vagy csupán alapjáraton nincsen pénze az utazásra (tehát indok az akad elég)-, a címzettnek muszáj egy bizonyos összeget, összegeket utalnia ahhoz, hogy leendő kedvesét láthassa. A képen látható nő viszont soha nem érkezik meg az adott országba, hiába várja a sértett. Az ilyen csalók felkutatása szinte reménytelen, mivel a sikeres csalás esetén befolyt összeg után minden nyomot eltüntetnek maguk után az elkövetők.

Ki az, aki bedől az internetes társkeresés eme formájának? Főként azok, akik tényleg párra vágynak, szabadulnának a magányos létformától. Az elkövetők a romantikus csalások célszemélyeit legtöbbször internetes társkeresőkön lelik meg, hiszen az ott megadott társkeresési paraméterek alapján, konkrét képet kaphatnak arról, hogy a személy milyen nőt keres. Innentől kezdve pedig nagyon is egyszerű a dolog: hiszen ezekre az adatokra építve húzzák fel a nem létező leendő kedves személyiségét, kinézetét. Az ilyen jellegű csalások akár heteket, hónapokat is igénybe vehetnek, mivel a célszemélynek el kell hinnie, hogy a számítógép másik oldalán ülő hölgy valóban vonzódik hozzá. Az elkövető pedig minden esetben biztosítja őt érzelmei felől, csak hogy pénzhez jusson.

Az egyik leghíresebb „romantikus csalás” elkövetője Lisa Ajana, aki több tucatszor csalt ki nagy összegeket külföldi férfiaktól. A nő az esetek többségében hamis adatokat és neveket adott